Kezdőoldal


Húsvéti locsolkodás és locsolóversek

Húsvéti Locsolkodás és Locsolóversek

húsvét

A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett piros tojást.


Eredete

A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára.

A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A szokásról már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak.

1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „... úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben ..."


Tojásfestés

Magyaros festett húsvéti tojás

A locsolkodásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek.

Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.


Locsolóvers

Külön műfajjá fejlődött a locsolkodáshoz párosuló - néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető - rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak.


LOCSOLÓ VERSEK (NÉPIES)

Ákom-bákom, berkenye;

Szagos húsvét reggele.

Leöntjük a virágot,

Visszük már a kalácsot.

/Háromszék/


Cserebura nádikó,

Bújj elő te Nyuszikó!

Adjál tojást eleget,

Pirosat ám, de frisset!


E háznak kertjében van egy rózsatő

Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő

Vizet öntök a fejére Szálljon áldás a kezére

Az Istentől kérem

Piros tojás a bérem

/Berencs, Zoboralja/


E szép házba nyitottam,

Nefelejcset találtam,

Nem hagyhatom hervadni,

Meg szabad-e locsolni?


Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.

Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!

Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,

Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!

Szabad-e locsolni?


Eljött a szép húsvét reggele,

Feltámasásunk édes ünnepe.

Ünneplo ruhákba öltöztek a fák,

Pattognak a rügyek, s virít a virág.

A harang zúgása hirdet ünnepet,

Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.

Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,

Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.

Az illatos rózsavíztol megnonek a lányok,

Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.


Én kicsike vagyok,

A fogaim nagyok.

Adjanak egy kalácsot,

Hogy harapjak nagyot!

/Háromszék/


Én kis kertészlegény vagyok:

Virágokat locsolgatok.

Azt hallottam, hogy egy rózsa

El akar hervadni.

Szabad megöntözni?

/Háromszék/


Húsvét másodnapján

az jutott eszembe,

Locsolóvizet vegyek a kezembe.

Megöntözzek vele

egy árva ibolyát,

És cserébe kapjak érte

egy himestojást.


Húsvét másodnapján régi szokás szerint

Fogadják szívesen az öntözôlegényt.

Én a legénységhez igen kicsi vagyok,

De öntözôlegénynek mégis csak felcsapok.

Minden esztendôben ilyenkor itt vagyok

Ha a locsolásért pirostojást kapok.

/Sárvásár/


Húsvét reggelén azon jár az eszem,

Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.

Mert várnak a lányok, szép piros tojással,

Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*

A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,

És a pirostojást szépen megköszönöm.

És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,

Boldog húsvétot e ház népének.

/Nagypetri/


Itt a húsvét, eljött végre

A szép lányok örömére

Mert a lányok szép virágok

Illatos víz illik rájuk

Ne fuss hát el, szép virágom,

Locsolónak csók jár, három.


Jó reggelt, angyalkánk!

Látjuk, már vártál ránk.

Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,

ha mást nem, a torkunkat,

a jókedvnek könnyű pírja

borítsa el arcodat.

Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal,

ne váljunk el hát haraggal,

beesett a hónunk alja:

elô a bort, nosza rajta!


Jó reggelt, jó reggelt,

Kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel,

Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,

Piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin,

Mindjárt ideszálltam.

Nesze hát rózsavíz,

Gyöngyöm, gyöngyvirágom.

Hol a tojás, piros tojás?


Tarisznyámba várom


Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,

Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen az ég harmatával,

Teljék a tarisznya szép piros tojással


Kinyílott az aranyesô

Én voltam ma a legelsô,

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel

Minden szôke, barna lány,

Mint a piros tulipán

Virulva-viruljon

Rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni

Szabad-e locsolni?


Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,

Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.

Rózsavíztôl, majd meglátod, szép es ügyes leszel,

Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?


Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,

Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.

Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,

Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.

Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,

Zsebemben is elférnek a piros tojások.

/Bánffyhunyad/


Korán reggel útra keltem,

Se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

Térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot,

Láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

Hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár a puszi!


Ma van húsvét napja, második hajnala,

Melyben szokott járni az ifjak tábora.

Serkenj fel ágyadbol, cifra nyoszolyádbol

Add ki hímesedet arany kosaradból.

Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,

Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.

Hogyha belôle bár kettôt-kettôt kapunk,

Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!


-------------------------------------------------------


Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,

Foképp a dolgos szülok jól nevelt lányának!

Elmondom én gyorsan jövetelem célját:

Megöntözöm most a környék legszebb lányát.

Kívánok e háznak hát mindenbol eleget,

Foképp békességet, egészséget és szeretetet!


-------------------------------------------------------


Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:

Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.

Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha elôjönne,

Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nône!


-------------------------------------------------------


Rózsa, rózsa szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál.

Napsütésben nyiladozzál,

Meglocsollak, illatozzál.


-------------------------------------------------------


Rózsavíz a kezembe,

Hadd öntsem a fejedre!


-------------------------------------------------------


Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,

Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!

Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,

Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.

Olyan lesz az arcuk tole, mint a hamvas virág,

Örömünkben együtt örül a megváltott világ.

Megváltónk is együtt örül az egész világgal,

Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!


-------------------------------------------------------


Szép lányokat kergetek,

Az én kölnim permetez.

Jó dolog a locsolás!

Ide a piros tojást!


-------------------------------------------------------


Szépen kérem az apját,

De még szebben az anyját:

Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját!

Hadd nőjön nagyra,

Mint a csikó farka,

Még annál is nagyobbra,

Mint a Duna hossza.

Szabad-e locsolni?


-------------------------------------------------------


Van e háznak rózsabokra,

nyúljék élte sok napokra,

hogy virítson, mint rózsaszál,

megöntözném: ennyiből áll

e kis kertész fáradsága,

piros tojás a váltsága.


-------------------------------------------------------


Zöld erdőben jártam,

hol sok furcsa dolgot láttam.

Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,

No meg nyulak által hozott piros tojások

Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,

S ki túl gyorsan,

Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.

Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ,

Előttem mégis itt van egy csodás virág.

Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,

Ha ez tettem megfelelne eme szép leányna


 

(2013-03-28)

2010 © Minden jog fenntartva | Honlapkészítés | Adminisztráció

Korona Étterem és Konferencia-központ
6900 Makó, Széchenyi tér 10.
Telefon/ fax: +36 62 211 082, +36 70 296 5286